A kengurunak két hímvesszője van


A jelenleg is használatos rendszert a zoológusok a A rendszerezés vitatott kérdései[ szerkesztés ] Egyes — főként az őslényeket is besoroló — rendszertanok az erszényesek hét rendjét két nagyobb csoportba foglalják össze: Oposszumalakúak rendje Didelphimorphia Gill, Cickányoposszum-alakúak rendje Paucituberculata Ameghino, Törpeoposszum-alakúak rendje Microbiotheria Ameghino, Erszényes ragadozók rendje Dasyuromorphia Gill, Bandikutalakúak rendje Peramelemorphia Kirsch, Erszényesvakond-alakúak rendje Notoryctemorphia Kirsch, Kúszóerszényes-alakúak rendje Diprotodontia Owen, Ebben a felosztásban figyelmet érdemel, hogy a törpeoposszum-alakúak rendje, amely a jelenkorban Dél-Amerikára jellemző, nem az Ameridelphia, hanem az Australidelphia csoportba tartozik.

Ennek oka az, hogy a törpeoposszumok az egykor jégmentes Antarktiszon alakultak ki, és közelebbi rokonai az ausztrál régió jelenlegi erszényeseinek, mint a többi amerikainak.

Felfedezésük és megismerésük[ szerkesztés ] Ausztrália és Indonéziavalamint Dél-Amerika őslakói évezredek óta ismerik az erszényeseket. Az európaiak először a mai Indonéziáig elhajózó arab utazók beszámolóiból értesültek róluk.

A nagy földrajzi felfedezések idején először Amerikában fedeztek fel erszényeseket. A Brazíliában járt Vincente Yañez Pinzón ban eleven oposszumot hozott a spanyol királyi udvarba. Az újvilági erszényesekről beszámoltak a későbbi utazók is, köztük John Smith kapitány.

A délkelet-ázsiai erszényesekről az első híreket a portugál és spanyol gyarmati tisztviselők küldték Európába. A természettudósok egy része, köztük Buffon vitatta, hogy az Újvilágon kívül másutt is élnének erszényes állatok.

Evolúciójuk[ szerkesztés ] Az ősi erszényesek fosszilis maradványait valamennyi kontinensen megtalálták. Európában a leghíresebb erszényes leletek a párizsi Montmartre gipszrétegeiből kerültek elő: Georges Cuvier a segítségükkel bizonyította korrelációs elméletét. Az erszényesek kialakulása[ szerkesztés ] A legősibb, minden kétséget kizáróan erszényesektől származó fosszilis maradványok 83 millió éves, azaz a felső kréta kampaniai emeletébe sorolt kőzetekből kerültek elő.

20 elképesztő tény az állatok szexuális életéről

A kutatók azonban úgy vélik, hogy a mai erszényesek őseinek fejlődése már — millió éve különvált a méhlepényesekétől. Az erszényesek sokáig együtt fejlődtek olyan, ma már kihalt állatcsoportokkal, amelyek képviselői közül legismertebbek a Sinodelphys alsó krétabarrémi emeletmillió éves és a Deltatheridium felső krétakampaniai emelet75 millió éves.

Ezek nem igazi erszényesek voltak, hanem olyan, kihalt emlőscsoportok tagjai, amelyek jóval közelebbi rokonai voltak az erszényeseknek, mint a méhlepényes emlősöknek. Egykori elterjedésük[ szerkesztés ] Az erszényesek kialakulási központjának régebben Dél-Amerikátújabban Észak-Amerikát és néhányan Ázsiát tekintik. Az ősi erszényesek már a kréta időszakban kirajzottak Észak-Amerikából Európailletve Dél-Amerika felé, sőt, az időszak végére Dél-Amerikán át az akkor még jégmentes Antarktiszra is eljutottak.

Erszényesek

A paleocénban az erszényesek már Afrikában és Ázsiában is megjelentek, az Antarktiszon át pedig birtokba vették Ausztráliát; a kengurunak két hímvesszője van tehát valamennyi kontinensen előfordultak. Később, a kontinensek vándorlása szétdarabolta a szárazulatokat.

a kengurunak két hímvesszője van ritka és gyenge merevedés

Ázsiában és Afrikában hosszú távon nem maradtak fenn az erszényesek. Európában és Észak-Amerikában viszont aránylag sokáig, egészen a miocénigazaz 10 millió évvel ezelőttig előfordultak.

Az Antarktisz a déli pólus felé sodródott, és 34 millió éve, az oligocénben megkezdődött a kontinens eljegesedése is, ami végül az antarktiszi erszényesek kihalásához vezetett. Így a kontinensek közül csak Ausztráliában és Dél-Amerikában maradtak fenn az erszényesek. Ausztrália az eocénben52 millió évvel ezelőtt vált külön az Antarktisztól, így azóta az ausztráliai erszényesek teljesen elszigetelten fejlődtek.

Hasonló volt a helyzet Dél-Amerikában is: a kontinens elszigeteltsége 34 millió éve, az oligocénben kezdődött, és 1,5 millió évig, a pleisztocénig fennállt.

A kengurunak tényleg 3 vaginája van-e?

Az akkor kialakuló Panamai-földnyelven végigmenve egyes erszényesek ismét birtokba vették Észak-Amerikát. A dél-amerikai erszényesfajok többsége viszont kihalt, mert nem bírták a versenyt az Észak-Amerikából beáramló méhlepényes emlősökkel: ez volt a nagy amerikai faunacsere. Néhány fosszilis erszényes[ szerkesztés ] Európai őserszényesek[ szerkesztés ] A legismertebb európai őserszényes az oposszumok rokonságába tartozó Peratheriumamelynek maradványait Észak-Amerikában is megtalálták.

A Georges Cuvier által ben a Montmartre gipszrétegeiben talált ősi oposszum Peratherium cuvieri is ehhez a nemhez tartozott.

A németországi Messel olajpalás lelőhelyén több eocén korú erszényes, például a Peradeces és az Amphiperatherium fosszilis maradványait is megtalálták, méghozzá kivételesen jó állapotban. Dél-Amerikai őserszényesek[ szerkesztés ] A Dél-Amerikában talált fosszíliák közül az egyik legérdekesebb csoportot a Sparassodonta rend alkotja.

A Sparassodonták Dél-Amerika jellegzetes és változatos, ragadozó életmódot folytató élőlények voltak. Nem tartoztak az erszényesek közé, de azoknak közeli rokonai voltak, szintén a Metatheria csoportban.

a kengurunak két hímvesszője van káros-e az erekció visszafogása?

Már a korai paleocénben megjelentek, és egészen a pleisztocénig fennmaradtak. Kipusztulásuk valószínűleg a pleisztocén során Észak-Amerikából Dél-Amerikába beözönlő méhlepényes ragadozók térhódításával hozható a kengurunak két hímvesszője van.

A Sparassodonták legismertebb képviselője a miocénban élt, pumára emlékeztető Borhyaena.

Ezzel bebizonyították, a fiúk fejlődése biológiailag bonyolultabb. Azért, hogy a herék és a pénisz rendesen kifejlődjenek, két különböző módon kell míködnie a szervezet tesztoszteron-származékként ismert DHT-gyártásának. A DHT a tesztoszteron biológiailag legaktívabb formája, szükség van rá ahhoz, hogy egy embriónak kifejlődjön a herezacskója és pénisze. Mindeddig a vegyület keletkezésének csak egy útja volt ismert az emberi szervezetben, zürichi és berni kutatók azonban magyarázattal szolgáltak a másodikra.

Argentína pliocén korú lelőhelyeiről ismert a Thylacosmilusamelyet a megnövekedett felső szemfogai miatt "kardfogú erszényesnek" is szokás nevezni. A Sparassodonták kutatásában a legtöbb eredményt az argentin őséletbúvár, Florentino Ameghino érte el.

A férfi nemi szervek fejlődése bonyolultabb a nőkénél

Az ausztrál megafauna erszényesei[ szerkesztés ] A pleisztocén idején a Földet sokkal több nagy testű szárazföldi gerinces lakta, mint manapság.

Ezeket az élőlényeket összefoglalóan pleisztocén megafauna néven szokás emlegetni. Ez a megafauna az ausztrál szárazföldön is képviseltette magát, aminek részint a szárazulat akkori nagyobb kiterjedése, valamint a kevésbé száraz éghajlat lehetett az oka. Az erszényesek között is számos olyan, mára kihalt forma akadt, amelyek — méreteiket tekintve — lényegesen nagyobbak voltak a ma élő erszényeseknél.

A rövidarcú kenguruformák alcsaládjába Sthenurinae tartozó Procoptodon tömege elérte a  kg-ot, a Phascolomys nevű óriásvombat pedig medve nagyságúra nőtt.

Inside a Kangaroo Pouch - Smarter Every Day 139

Az ugyancsak erszényes Zygomaturus — kg-ot nyomott, ám az ausztrál pleisztocén legnagyobb erszényese a 2,5 tonnás Diprotodon australis volt. A Thylacoleovagy erszényesoroszlán különleges, pengeszerű zápfogai miatt keltette fel a kutatók figyelmét. Ökoevolúció[ szerkesztés ] Az erszényesek törzsfejlődésében és alkalmazkodásában jelentős szerepe volt annak a ténynek, hogy ún.

Kiderült, miért kicsi a kenguru keze Az erszényesek különleges magzati fejlődése a satnya mellső lábak kialakulásának oka. Brit kutatók a nőstény kenguruk boncolása során fedezték fel, hogy az állatnak három vaginája van. Ez a sajátosság csak az Ausztráliában őshonos fajokra jellemző, ahol a hímeknek gyakran kétágú a péniszük.

Bár Dél-Amerika ma már közvetlenül kapcsolódik Észak-Amerikához, a földtörténeti múltban hosszú időn keresztül nem volt szárazföldi összeköttetésben más kontinensekkel. Még inkább igaz ez az ausztrál kontinensre, amely 52 millió éve szakadt el az Antarktisztól.

Testfelépítés és élettan

Az elszigeteltség miatt Ausztráliában szinte kizárólag az erszényesek képviselték az emlősöket eltekintve az ugyancsak őshonos tojásrakó emlősöktőlhiszen a méhlepényes emlősök közül csak a denevérekés egyes rágcsálók települtek be Ázsia felől a pliocén folyamán, mintegy 4,5 millió évvel ezelőtt.

Így Ausztráliában a legtöbb olyan ökológiai fülkét, amelyet másutt méhlepényes emlősök töltenek be, az ún.

a kengurunak két hímvesszője van goji bogyók egy erekcióhoz

A hasonló ökológiai feltételek pedig többnyire hasonló evolúciós alkalmazkodást eredményeznek. Ezért állíthatók párhuzamba egymással az olyan konvergens párokmint például a farkas és az erszényesfarkasvagy a hiéna és az a kengurunak két hímvesszője van ördög.

Elterjedésük[ szerkesztés ] Valamennyi kontinensen találtak fosszilis erszényesektől származó maradványokat, a recens, jelenkori erszényesek elterjedése azonban csak az ausztrál régióra, illetve Amerikára korlátozódik.

Elterjedésüket a földrajz geográfia és az állatföldrajz zoogeográfia szempontjai szerint is vizsgálhatjuk.