A pénisz, mint szimbólum

Kosztolányi Dezső: Vers Kötetünk kapcsán végezetül a szimbólumelmélet egyik kardinális pontját is érintenünk kell. Mégpedig az alapvető szimbólumcsoportok, valamint az általános, mint szimbólum tértől és időtől függetlenül azonos vagy hasonló elemeket hordozó, közös őstípusokból eredeztethető szimbólumok kérdéskörét.

Annak vizsgálatában, hogy vajon mi a magyarázata a különböző kultúrákban előforduló, formailag és tartalmilag rokon szimbólumoknak, az égi vagy éppen az alvilági erőkre utaló jelképcsoportok párhuzamainak, két, a pénisz alapon álló megközelítés bontakozott ki. Ezekben a szimbólumok eredetét illető központi kérdés a középkori univerzália-vitákra emlékeztető ellentétes álláspontokban körvonalazódott.

Az egyik irányvonal a szimbolikus univerzáliáknak a platonikus fogalomrealizmus szerinti értelmezése, azaz az ideák, a fogalmak, az eszmék és az azokra utaló szimbólumok a való dolgok felett álló, magasabb rendű realitásként való meghatározása.

• Ankh – Wikipédia
• Z Fallosz A régi görögök a férfi nemi szervet, a falloszt a teremtőerő megtestesítőjének, a termékenység és az érzéki örömök fokmérőjének tartották.
• Pénisz vagy fallosz? Világi szimbólumok
• Köszönjük, üzenetét elküldük a szerzőnek.
• Kult: A csokimikulás mint fallikus szimbólum | viaduktnyelviskola.hu
• Ne veszítse el a merevedését

Ennek nagyszabású kísérlete Jung szimbólumelmélete. Eszerint a kollektív tudattalan fokozatosan töltődött föl az alapvető archetípusokkal, amelyek eredete a törzsfejlődéshez, nem pedig az egyedfejlődéshez kötődik. Ezek az archetípusok a szakrális művészet szimbólumaiban, az egyes ember életében pedig az álmokban és a fantáziákban törnek a felszínre.

1. Művészetek és szórakozás ,  Művészet Fallikus szimbólumok a művészet és a vallás Senki sem gondolta, sokat róla, de az egész életünk közvetlenül kapcsolódik a szimbólumok körül bennünket.
2. Világi Máté
3. Pénisz vagy fallosz? Világi szimbólumok
5. Merevedés és fáradtság
7. Mi legyen egy normális péniszméret

Jung tehát, feltételezve a kollektív tapasztalatanyag biológiai átörökítését, ebben látja a szimbólumok egyetemes előfordulásának magyarázatát. A hagyomány és mint szimbólum szocializáció jelentősége ebben a felfogásban háttérbe szorul.

A nézeteit ért kritikák hatására viszont kései műveiben már nem magukat a képzeteket, hanem csak a képzetek lehetőségét, azaz a gondolkodási struktúrát tekinti veleszületettnek.

Phil is not on fire 7

Nincs velünk született elképzelés, de létezik az elképzelések veleszületett lehetősége. Természetszerűleg ez egyben az idealista, metafizikai alapú koncepció kritikája.

Fallikus szimbólumok a művészet és a vallás

Gilbert Durand például a szimbólumokat megalkotó képzelet alapvető struktúráit tekinti egyetemes jellegűnek. E feltevés alapján az ember elidegeníthetetlen lényegi — biológiai fogalommal élve — fajra jellemző lényegeként határozhatjuk meg a fogalmi gondolkodás kialakulásával együtt járó kultúra- és szimbólumalkotó képességet.

Ha az ember — elégséges biológiai és szocializációs tényezők révén — bármilyen kultúrát elsajátíthat, akkor képes felidézni, újrafogalmazni a térben és időben tőle távol eső korszakok eszméit, művészetét, azaz párhuzamos szimbólumok mint szimbólum több-kevesebb sikerrel lefordíthatja azokat a saját kulturális anyanyelvére. Ehelyett akként kell értelmezni a különböző kultúrákat, amik azok valóban: végső megnyilvánulásaiként annak, hogy az emberi fajhoz tartozunk.

Mindenekelőtt azt kellett tisztázni, miféle teológiai eszmék tették egyáltalán a pénisz a fogalmi és képi szimbolizmus kialakulását, s ezek a szándékok miképpen határozták meg az elvont dolgok ábrázolhatóságát, illetve milyen gyakorlati céllal és milyen körülmények között jött létre és élt egy szimbólum valamilyen közösség tudatában, illetve miért és hogyan tűnt el belőle. Születésével minden egyes jelkép átlépte az elvont és a konkrét, az általános és az egyedi, a fogalmi-verbális és a képi között húzódó határt.

Nincs olyan szimbólum, amely ne hordozna mély tartalmat, ne épülne valamiféle egészbe s ugyanakkor ne lenne a legközvetlenebbül valóságos.

A létrehozó közösségi tudat szempontjából a határ átlépése sok tényezőtől függő elhatározás kérdése.

E vonatkozásban jelentős különbségek vannak a zsidó-keresztény hagyomány egyes részei között. Röviden tekintsük át ezeket. Az ótestamentumi zsidó hagyomány anikonikus és részben szimbólumellenes tudat- és művészi formákat alakított ki. A túlzottan az individuális és eksztatikus élményre építő platonizmussal szemben itt az egész közösségnek szóló isteni megnyilvánulásokról beszélhetünk, s arról, hogy a a pénisz művészeknél a kép elveszti individuális karakterét, s az emberi alak helyett a kinyilatkoztatást vizuálisan absztrakt formák, a szerves és szervetlen természet szkematizált alakzatai vagy számok stb.

Ezért mi elsősorban ezen szócikkek tárgyalásakor fordultunk a Kabbalához vagy a zsidó hagyomány más részéhez lásd zsidó és ószövetségi szimbólumok. Az aranyborjú összetörése a szubjektív, mágikus kapcsolat megsemmisítése e kollektív üdvtörténet jegyében. Megnyomta a péniszét kereszténység sokkal kevésbé volt szigorú ebben a kérdésben. Lukács evangélista orvos és festő volt, sőt a jámbor szövegek úgy tartják, hogy még Mária arcképét is megfestette.

Az ókeresztény mint szimbólum a kezdetektől fogva igen jelentős volt a szimbólumok használata. Krisztus például bárány volt. A korai kereszténység szimbólumalkotását erőteljesen befolyásolta a keresztényüldözések ténye is lásd keresztény szimbólumok, Krisztus-szimbólumok.

Mint valamiféle titkos kód volt látható a galamb, a szarvas, a bárány és más, főleg szelíd vagy éppen mesebeli állat és növény a katakombák falába vésve vagy rajzolva, illetve bármilyen más környezetben. Ez az ábrázolási technika igen hatékonyan segítette a hit magyarázását és terjesztését. A szimbólumok jelentésének megértéséhez egyre kevésbé volt elegendő az Újtestamentum ismerete. Vegyünk egy példát a II. Mindezekhez bőségesen idéz helyeket és utalásokat mint szimbólum Szentírásból.

A keresztény szimbolizmus kollektív, elvileg is szabályozott rendszer szerint működött, főleg kétféle alapelv szerint: kifejezheti a hasonlót a hasonlóval vagy az eltérővel. A szellemi entitások magasztos fogalmakon, s a valóság egyes kivételesen nemes elemein keresztül is kinyilatkoztathatják magukat Logosz, Fény.

Ez azonban veszélyes, mert a befogadó azt hiheti, hogy érzékszerveivel közvetlenül felfogja azt, ami abszolút, illetve mint szimbólum is könnyen megtörténhet, hogy az eredeti helyére a képmást teszi.

• Index - Tudomány - A rómaiak pénisszel védték gyermekeiket
• Pénisz vagy fallosz?
• Index - Tudomány - A rómaiak pénisszel védték gyermekeiket
• Nemiséggel kapcsolatos elméletek[ szerkesztés ] Howard Carter feltételezte, hogy az emberi nemi szervek primitív ábrázolásából vezethető le a szimbólum, melynek a felső hurka a vulvátaz alsó T-alak a péniszt és a heréket jelképezné.
• Ankh – Wikipédia
• Napraforgóolaj a péniszen

Ezért a szent szövegek időnként torzítva is megjelenítenek bizonyos kapcsolatokat, mint szimbólum arra, hogy a megfelelés csak részleges legyen. A szimbólum két komponense közeledik egymáshoz, de — mint mondottuk — a kettő a földi perspektívában maradéktalanul nem egyesülhet, csak a végtelenben találkozhat. Az összekeveredésnek ugyanakkor igen nagy volt a veszélye; talán elegendő itt a keleti egyház véget nem érő teológiai-politikai küzdelmeire, a képrombolók és a képtisztelők harcára utalni, vagy Nagy Szent Gergely pápa nagyon óvatos kijelentését idézni: a képek alkalmazásának egyetlen oka, hogy az írástudatlanoknak megtanítsák a Szent Igét.

Mindazonáltal a kérdés a skolasztika korában nem volt igazán jelentős teológiai probléma, mert kialakultak azok az elméletek, amelyekkel viszonylag hosszú ideig úgy lehetett teológiai szempontból is megnyugtatóan alátámasztani a képi ábrázolást, hogy egyben ki lehetett zárni az idolátriát. S csak jóval később, a reneszánsz kori immanencia-elméletek megerősödésével, a keresztény kollektivitás-eszmény ellen is fellépő individuális, szubjektív transzcendencia-élmény jelentőségének megnövekedésével, a művészi kifejezési technikák rohamos fejlődésével és a hermetikus-mágikus tanok elterjedésével állt elő olyan helyzet a XVI.

Első megközelítésben a szimbólum leginkább a dualitással határozható meg.

Fallikus szimbólumok a művészet és a vallás

Alapvető jellemzője a kettősség, amely önmagát igyekszik — természetes mint szimbólum között a pénisz — az eredeti egységben megszüntetni, ehhez azonban külső, isteni beavatkozás szükséges. Minden szimbólumban van a kettő mellett egy harmadik, amely nemcsak a két résznek, hanem és elsősorban összetételüknek ad nagyon mint szimbólum és teljesen sohasem körülhatárolható szellemi értelmet lásd három. A szimbolikus teológia tételei enélkül a merő absztrakcióba merülnének, s végső soron le kellene mondania a megtestesülés tanáról.

Az egyik kozmikus vagy történelmi esemény úgy utal mint jelentő a másikra, a jelentettre, hogy abból kiolvasható a Megváltás története is.

Mivel a kinyilatkoztatás nemcsak szavakkal Bibliahanem a dolgokkal is történt, ezért az írásokban éppúgy vannak belső megfelelések, a pénisz a természeti valóságban lásd Nap, Hold. A téli napfordulón a fény születésének az ideje egybeesik Krisztuséval. Az Ábrahámnál látogatást tevő és Izsák megszületését előre jelző három angyal a Máriát, Józsefet és a gyermek Jézust felkereső napkeleti bölcsek előképe. Általánosan is megállapítható, hogy keresztény értelmezésben az Ótestamentum minden lényeges eseménye előkép, a maga konkrét történeti valóságosságában előre mutat a krisztusi megváltás felé, úgy, hogy szerkezetében számában és sok más részmozzanatban előre jelzi és külső jellegében meg is valósítja a később bekövetkezőket lásd Ádám, Mint szimbólum.

A kozmikus és természeti világ elvileg bármely eleme mint significans jelenhet meg, amelynek significatuma lehet az ember sorsára vonatkozó isteni szándék valóságos története, az evilágban megvalósuló Gondviselés, de lehet égbe tekintően, szellemi, absztrakt jelentettje is. A részeket egymás felé hajtó vonzás vagy a közöttük összefüggést kereső tudat valamiképpen a sokaságból a primordiális egység felé törekszik. Platón ezt A lakoma című művében szeretetnek vagy szimpátiának nevezte.

A konvergáló erőkkel és szintetizáló tudattal szemben kezdettől fogva fellépett a divergencia, a distinkció és a discussio. Szótárunk egyik újdonsága nemzetközi szempontból is, hogy a pénisz teljes tematikába szervesen illeszkedik a XVIII. E vonatkozásban az eredeti szövegeken túl több speciális lexikont is használtunk. A racionális gondolkodásmód érvényességi területén kívül eső irányzatok szinte valamennyi nagy európai kultúrában megjelennek és sajátos kommunikációs rendszert dolgoztak ki.

Az időben és térben egymástól távol eső tendenciák azonban meglehetősen nagy mértékben hasonlítanak is egymásra, nemritkán ugyanarra a forrásra vezethetők vissza. Közös jellemzőjük az égi és a szúrt a péniszben közvetlen kapcsolatának a gondolata: az ember nem a megvetett értelem működésében vagy az ideológiailag és institucionálisan megszervezett vallási rendszeren keresztüljutva találkozik Istennel, hanem ezeken kívül a tiszta intuícióban vagy látomásban.

Ide tartoznak például a görög püthagoreus számmisztika, a zsidó látomásirodalom, az arab misztika, illetve a pszeudo-egyiptomi hermetikus szövegek terjedésével kialakuló iskolák eszmerendszere lásd mágikus és gnosztikus szimbólumokvalamint néhány közép- és újkori rend vagy titkos társaság: a templomosok, a rózsakeresztesek, illetve részben a szabadkőművesek.

A csokimikulás mint fallikus szimbólum

E szellemi és valóságos közösségek gyakran földalatti mozgalmakban szerveződtek, általában a világi és az egyházi hatalomtól függetlenül jöttek létre és működtek. Elit-szemléletük, beavatottságtudatuk, hivatalos részről való üldöztetésük, esetleg a hatalom megszerzésére irányuló politikai céljaik és más okok miatt nem léptek nyilvánosságra, nem szerveződtek legitim csoportokká.

Az egyes szekták vagy társaságok titkos kódrendszereket, a be nem avatott számára érthetetlen nyelvezetet alakítottak ki. Ezek az ún. A titkos értelmű és titkos utalási rendszerekbe illeszkedő emblémák, hieroglifák, jelképek később gyakran az írói és művészi képzelet és közlés fontos részévé váltak csak utalunk Goethe Faustjának pentagrammájára, Puskin pikk dámájára, William Blake furcsa alakzataira és Mozart varázsfuvolájára.

Ezekből a példákból is látszik hogy a pénisz tárgyak, talizmánok emberfölötti hatalommal ruházzák fel birtokosukat, és általuk a transzcendencia mintegy közvetlenül beavatkozik a földi világ dolgaiba. Mi — céljainknak megfelelően — e tradíciónak pusztán azokat a mozzanatait idézzük, a pénisz beépültek a művelt köztudatba, de azokat a szokottnál nagyobb részletességgel. A mágikus-hermetikus szimbólumalkotás elméleti alapja és ősszövege az I—II.

Corpus Hermeticum. Az ember úgy Isten képmása, hogy birtokolja erejét, képes az égbe szállni, s az ott tapasztaltakról tudósítani. Az emberi és természeti keveredik az istenivel. Az egyiptomi művészek alkotásai mágikus hatalommal rendelkeznek. Nem tudod, Aszklépiosz, hogy Egyiptom az ég képmása, helyesebben szólva olyan hely, ahová mindaz áttevődik és ahol minden lejátszódik, amit az égiek a világot irányítva elrendelnek?

Sőt, még pontosabban amelyből gyakori merevedés földünk az egész világ temploma.

A jel és jelölt itt nem tartja meg különállását, a két világ között szabad átjárás van, a kép összekeveredik a prototípussal.

Ennek hatalmát itt amaz gyakorolja. A közvetítő hierarchiák jelentőségének csökkentése, a tudat objektivációja, logikus, hétköznapi formáinak kiiktatása olyan helyzetet eredményezett, amelyben a megismerés egyben cselekedet, a tudás pedig a szó legszorosabb értelmében vett hatalom. A szimbólumok, az emblémák, a hieroglifák, a képek, a nyelv felfedhetik az igazi lényeget, tehát tanulmányozásuknak messzehangzó eredménye lehet.

A régi hermetikus szövegek a XV.