Merevedést vált ki az alvóban


Az Index szétverése elleni demonstráció beszámolóját olvastam el az Indexen. Aztán persze mindenhol máshol is, mert hát nem nagyon jött szembe semmi más. Képek tömegről, kézzel készített táblákról, maszkokra írt elégedetlenségről, fájdalmas tekintetekről, égre emelt, ökölbe szorított kezekről.

merevedést vált ki az alvóban a pénisz mérete a legkisebb

Nem csökkent a hiányérzetem. Tegnap este óta nem csökken.

Kilenc alvópóz, ami rengeteget elmond a párkapcsolatodról | Az online férfimagazin

Valami nagyon mellément tegnap, ezen a demonstráción. Illetve ugyanolyan volt, mint mostanában mindig. Kimentünk az utcára, néhány ezren. Mert valaki — most éppen a Momentum, meg még néhány csatlakozó párt — meghirdetett egy tüntetést, kitűnő ritmusérzékkel, felismerve, hogy most van egy olyan pont, ahol a társadalom egy kellően jelentékeny része fel van háborodva, tehát ki lehet őket vinni az utcára, lehet velük vonulni keresztül a városon, és a végén lehet szónokolni egy színpadról.

Bárcsak a sajtószabadságról szólt volna az Index melletti tüntetés « Mérce

Aztán haza lehet mindenkit küldeni. Annyira rohadtul unalmas már ez az egész. És mégis figyelemre méltó, mert úgy tűnik, képtelenek vagyunk tanulni abból, ami körülöttünk történik.

Tüntetések nulladik lépése: csak akkor hirdetjük meg őket, ha akarunk is mondani valamit. Attól ugyanis, hogy igény van rá, nem feltétlenül lehet értelmesen meg is valósítani azt. Hiába lesznek ugyanis egy demonstráción borítékolhatóan sokan, ha az ügy mozgósító erejű márpedig ez egy olyan ügyha ezt nem sikerül értelmezhető politikai cselekvésbe fordítani, akkor csak egy felesleges szelepet nyitottunk, amin a felgyűlt gőz anélkül távozik, hogy annak bármilyen célja, értelme, eredménye lenne.

És hát tegnap nem sikerült bármi ilyet célt, értelmet, eredményt a megjelent ezrek merevedést vált ki az alvóban felmutatni. Vagy hát persze nézőpont kérdése: ha a demonstráció arra akart kifutni, hogy néhány ezer ember kiadja magából nyilván nem csak, de azért e pillanatban főleg az Index miatt érzett frusztrációját, miközben a Momentum magát fényezi, és a szélen romantikusan egymásba lengedez a DK és a Jobbik zászlaja, akkor végülis rendben volt a tegnap.

Csakhogy ennek a demonstrációnak, ha lett volna bármi értelme, az nem ez lett volna. Hosszú agonizálás után egy rendkívül látványos és brutális végjátékban lefejezték az Indexet, hogy aztán a szerkesztőség emberi tartásból példát mutatva egyként felálljon. A tegnapi nap erről, róluk, egy több mint két évtizedes lapról kellett volna, hogy szóljon. Az Indexről, és ami még fontosabb: az Index olvasóiról, hiszen olvasó nélkül nincs lap.

Mégsem ez történt. Mert vegyük például a beszédeket.

merevedést vált ki az alvóban gyakorlatok a pénisz izmai izmainak megerősítésére

És nem azért, mert én ilyen rendkívül okos ember vagyok, hanem azért, mert ezeket a beszédeket már hallottuk máshol, máskor. Csak akkor nem az Index volt a tüntetés ürügye, hanem merevedést vált ki az alvóban a Népszabi, vagy a civilek, vagy a rabszolgatörvény, vagy bármi, amiért az elmúlt években utcára vonultak az emberek.

Kilenc alvópóz, ami rengeteget elmond a párkapcsolatodról

Mégis meglep az a cinizmus, amivel valaki komoly hangon tud olyat mondani, hogy ha nem tetszik a rendszer, akkor ben jó helyre kell húzni az ikszet. Tényleg, barátom, ennyi lenne a megoldás? Oszt mégis hova a pitlákos kurvaéletbe kell akkor majd húzni az ikszet? Vagy elég annyit tudnom erről, hogy nem a Fideszre?

Szóval jó, hogy legalább van valamiféle jövőkép. Ja, nem.

merevedést vált ki az alvóban hogyan lehet öblíteni a péniszét

És akkor ott van még Hadházy Ákos, aki másfél éve kivitt egy tüntetésnyi embert a Kunigunda útjára, és azóta képtelen túljutni ezen a témán. Valaki ugyan egyszer elmesélhetné neki, hogy ezzel a húzásával a teljes rabszolgatörvény-ellenes tüntetéssorozatot sikerült tökön szúrnia, de még tegnap este is a hírhamisító Papp Dánielről regélt, és a Kunigunda útjára álmodta a tömeget.

Ja, és persze szétszórt néhány Nemzeti Konzultációt, mintha ennek a totálisan értelmetlen akciónak bármilyen tétje lenne nincs, ahogy nem volt az Európai Ügyészséges aláírásgyűjtésnek semvagy megrengetné az orbáni rendszert nem fogja, hiszen maga a rendszer is tudja, hogy sem a konzultációnak, sem az az elleni tiltakozásnak nincs semmilyen jelentősége.

merevedést vált ki az alvóban képek a tagokról az erekció előtt és után

És őszintén mondja meg nekem valaki: jobb nekünk attól, ha Fekete-Győr András azt sulykolja az arcunkba, hogy Orbán öreg, pocakos, és fél tükörbe nézni? Persze, a lelke mélyén mindenki srác pénisz fóruma azt hinni, hogy a miniszterelnök egy sötét sarokban rágja a körmét, és az alvós maciját szorongatva szorong, de ez teljesen felesleges gondolat.

Korai magömés, erekciós probmléma újratöltve: Edging

Attól, hogy az ellenfelet infantilizáljuk, testi adottságain és vélt vagy valós lelki szorongásain rugózunk, nekünk egy jottányit sem lesz jobb a helyzetünk. Mert akkor is megtörténik, amit szívünk szerint szeretnénk elkerülni.

Amíg hagyjuk, ugyebár. Mégis mi más volt felkínálva alternatívaként? Persze én értem, hogy a politikusok dolga az, hogy elhitessék az emberekkel, hogy majd ők képesek lesznek hogyan lehet sürgősen erősíteni az erekciót váltani, és utána kormányozni.

De ha már itt tartunk, ez a tüntetés erre sem volt jó.

H. G. WELLS: MIKOR AZ ALVÓ ÉBRED

Voltak pártzászlók, naná. Meg néhány politikus kisebb-nagyobb lendülettel felkapaszkodott a Karmelitához is, hogy ott kifulladva álldogáljon, esetleg a szerencsésebbek még nyilatkoztak egyet, hogy azért ők is benne legyenek a mai hírekben. Aztán hazamentek ők is.

De egység nem volt, hiányzott az elmúlt években oly sokat mantrázott összefogás lobogtatása is, ez a tüntetés pedig csak az azt meghirdető Momentumról szólt, merevedési kor, hogy Fekete-Győr András már papír nélkül is tud többezer ember előtt beszédet mondani, amiben bátran ekézi az Orbán-kormányt — biztos remek miniszterelnök-jelölt lenne belőle, hát nem?

Mindeközben persze alapvetően abszurd, hogy a független sajtó felett érzett aggodalmat pártok csatornázzák demonstrációba — de egyben azt is jól merevedést vált ki az alvóban, hogy hol tartunk jelenleg a sajtószabadságért vívott küzdelemben. Mert miközben pártok saját működési elvükből fakadóan logikusan pártpolitikai merevedést vált ki az alvóban használnak egy ilyen eseményt, a sajtó maradék, milyen olaj a péniszhez maradt része szolidaritást vállal, siratja a piaci vetélytársat, de egységesen nem mozdul.

Miért is tenné, amikor értelmezhető érdekvédelem nincsen, közös akarat sincsen, és a nap végén mindenki kattintásból és hirdetésből él? Őszintén szólva ha valaki végiggondolná, hogy mitől vált ilyen végtelenül kiszolgáltatottá a magyar sajtó a kormányzati akaratnak, nem azzal kéne hitegetnie magát, hogy Orbán Viktor fél belenézni a sajtó által elétartott tükörbe, hanem fel kéne ismernie, hogy a kilencvenes évek óta egy rendkívül rossz konstrukcióba vagyunk belemerevedve, amelyet a kormányok habitusuknak megfelelően használnak — a NER például pusztításra.

Azt kéne belátni, hogy a sajtópiac alapjai rogyadoznak, amikor az állam mint hirdető korlátlan mennyiségű pénzt tud önteni az egyik irányba, míg a másikba még azokat a csapokat is képes elzáratni, amelyek felett elméletileg nincs befolyása.

Petхfi Sбndor

Első lépésként ez ellen kéne fellépni — bár ki is tenné, amikor mindenki a rendszerbe simulva igyekszik fennmaradni, túlélni, kihúzni valahogy? Teszünk is, persze: kimegyünk a tüntetésre, meghallgatjuk, amit meg kell, dühöngünk, aztán hazamegyünk.

Ettől lenne változás? Hogy néhányan egy színpadról megint elmondják, hogy elfogadhatatlan, amit a kormány csinál, hogy lebontják a jogállamot, hogy szétverik a sajtószabadságot, meg a többi blabla, amit unalomig ismerünk már? Politikusok rakják ki a Facebook-profilképükre, hogy nincs másik Index, aztán jónapot?

Nem kerül semmibe benyilatkozni a sajtóba, hogy szolidaritás, és nem fáj senkinek, ha valaki pocakosnak nevezi a miniszterelnököt. Vagy arra volt jó ez a tüntetés, hogy lássuk, milyen sokan aggódunk még Magyarország állapotáért?

Alvászavarok - Miért horkolsz, kis Balázs?

Hát őszintén szólva ahhoz nem voltunk elegen, hogy ennek legyen bármiféle jelentősége. Most temettük el végleg a gondolatot, hogy vannak még határok, amiket a kormány nem mer átlépni? Dehogy, hiszen ha csak a sajtóra nézünk, emlékszünk az Origo vagy a Népszabadság esetére, és bár rendkívül méltatlan, de nem beszélünk róla eleget: megannyi vidéki lap is áldozatul esett az elmúlt évtizedben így-úgy a hatalmi erőszaknak.

Szóval határátlépésből is láttunk már jónéhányat. És igen, most az Index is eljutott erre a pontra, visszafordíthatatlan folyamat eredményeként olyan károkat szenvedett, amiből nem lehet felállni többé. Ha sérült, akkor nem tegnap sérült, ha nincs már, nem aznap halt meg, amikor Dull Szabolcsot kirúgták, ha még életben van, nem most került tetszhalott állapotba.

Meg persze lehet azt merevedést vált ki az alvóban most éppen Herczeg Zoltán mondta, ha jól emlékszemhogy civilként kezdjünk el csinálni valamit, támogassuk a nekünk fontos ügyeket, és így majd jól eredményeket érünk el. Ha a jelenlegi helyzetre értjük: az olvasók ugye azzal támogatják a szabad sajtót, hogy olvassák, a még elkötelezettebbek fizetnek is érte ami amúgy alap kéne hogy legyenés ezáltal fenntartják.

De ez jobbára illúzió: ahhoz a reálisnál is sokkal több tudatos olvasóra és előfizetőre lenne szükség, hogy a sajtó valóban szabad legyen, ez világszerte megugorhatatlan feladat, idehaza pláne, és ahogy telnek az évek a NER-ben, és egyre szegényebbek az emberek, egyre fáradtabbak és meggyötörtebbek, a remény is elhal, hogy a tendencián fordítani lehessen. Ettől nem lesz holnapra újra Index, és nem lesz sajtószabadság sem.

És bármennyire is erre futott ki tegnap a tüntetés mondanivalója: a garanciái sincsenek meg annak, hogy egy esetleges, vélt-vágyott kormányváltás esetén hogyan lenne értelmes alternatívája a kialakult helyzetnek. Őszintén szólva ha volt tegnap tüntetés, ha nem lett volna — az Indexen ez nem segít. És nem segít a sajtószabadságon sem.

De azt fontos lenne megérteni, hogy az Index elestével nem a sajtószabadság utolsó bástyáját temetjük.

merevedést vált ki az alvóban van-e merevedés 52-nél?

Nem, hiszen vannak még független lapok, vannak még, akik küzdenek, és mindezt tisztességesen teszik. Ezt azért ne felejtsük el, és ne is becsüljük le, mert érték, még merevedést vált ki az alvóban is, ha persze fájdalmas lesz az űr, amit az Index maga után hagy. De ahogy azt tegnap is láttuk: vannak olvasók is, akiknek még számít, hogy mit tesznek eléjük — már csak miattuk se jó azt sulykolni, hogy ha nincs az Index, akkor vége a sajtónak is idehaza.

Mert láthatóan van egy réteg, amelyik hajlandó még bízni a független sajtó erejében, és ezért képes megmozdulni is, fel akar, és fel is merne lépni az igazságtalanság, az elnyomás ellen. Amit nem tudtunk meg tegnap sem ahogy nem tudtuk meg az elmúlt években semhogy mindezt hogyan kéne csinálni.