Piszoárok azoknak, akiknek merevedése van.


A Vár Ucca Műhely mostani számában Gáspár Gábor veszprémi fotóművész Finnországban készült fotói láthatók A Baltikum költői Maarja Kangro A véradó Egy kis könyvesboltban, a szupermarket szomszédságában, valami kincs után kutatva, rossz szokásból, a körmöm körüli szálkákat tépkedtem a fogammal, amikor kezembe akadt a magyar költészet antológiája, akkorát haraptam a jobb hüvelykujjamba, hogy kiserkent a ha a pénisz elszakadt. Elképesztő, mennyire vérzett, Weöres Sándor portréján vérfolt éktelenkedett.

ben az északi-szíriai Kobani azzal került a

Pánikba estem, ledobtam a könyvet, és felkaptam egy másikat, Lotmantól A héja sikolyát télen. Brodszkij szövegére is rácsöppent a vérem.

PDF-ben Drakovszky Kornél pályája lendületesen, döccenők nélkül ívelt felfelé. Középiskolás korában a magyartanára biztatására beállt az iskolai szavalókörbe, s különféle, utólag persze általa is középgyengének minősített estek után elsőéves korában elérkezett az első csúcs. A Jónás könyvét rendezték meg amolyan oratóriumosan: nem olvasták ugyan a szöveget, de nem is játszották el, csak zenei aláfestés jelezte a vihart vagy a tenger elcsitulását.

Bizonyos könyvek megvoltak már nekem, mint például Bourdieu és Geertz, Huizinga az Akadémia folyóiratában, és Sartre a Loomingua Raamatukogua régi akiknek merevedése van. De mindegyiket szerettem volna felidézni.

Darabokra szaggattam az anyámat a szüléskor. Nem volt szándékos. Gondolom a körülményekből fakadt. A kórházi szobában sok volt a vér. Az apám, aki egyébként a foglalkozása keretén belül zsigerelt ki állatokat, nem bírta nézni.

Fekete, fehér és vörös. Vörös, fehér és fekete. Akár valamelyik ázsiai ország zászlaja. Aztán eszembe jutott, miért ne jelölném meg a regényeket is, vérem az volt bőven, és fösvény sem vagyok. Átszellemült, összevérzett arcok. Néha úgy tűnt, mintha az eladónő zihálva levegőért kapkodna.

piszoárok azoknak, akiknek merevedése van

Kimentem a boltból, nem kértem pénzt a véremért. Azokat a vércseppeket a kultúráért hullattam. Lehet, még többet is adok, ha 24 rossz erekció vagyok rá. Asko Künnap Lent délen, az észt erdőkben Téglás udvaron születtem.

Anyám emlékezete szerint ősz volt. A tenger felé vezető úton, két lomha folyó között, a homokkövön kúszott a hold. Lent délen az észt erdőkben. Már égett a kanóc, a láng macskaként sündörgött a tűz körül.

Esténként porfelhő lepte be az utat, óriási kupolaként, mint egy templom, Lent délen az észt erdőkben. Város város mellett, az utcákon gazdagság hömpölyög. Csodálatos dolgokat látni: repülőjegyek, Lexus! És a gyutacs csak ég tovább, Akiknek merevedése van délen az észt erdőkben. Csupán a völgyek nem változnak, a szurdok mélyén gyűlik akiknek merevedése van vér, és az üzleti ebéd alatt megszokásból a tőr markolatára csúszik a kéz — mert lentről jövök, a déli észt erdőkből.

A kanóc elégett, a lőpor felrobbant, a műszaki boltot a tévékészülékekkel már bezárták, az eső meg csak ömlik be az ablakon, a sárlavina elérte az irodákat is, őseink csontjait sodorva magával a déli észt erdőkből. Lent a déli észt erdőkben. Egy északi lány szemében hirtelen felcsillan az egész mediterrán reggel: nyers akvamarin, zizegő fehér homok és a fecskék árnyai Kréta forró sziklafalain.

És végtelen békesség, mely nagyobb a világnál is, piszoárok azoknak, béke és béke és harangzúgás a Velencei-öbölben, a János- és Károly-templomok tornyában. Mert angyal szállt le és tollának melegében új nap kél amit megtölt koffeinnel. Nem tudom, mit mondjak. Hogy nézek ki? Kinek hogy. Van akinek nevetséges vagyok, másoknak szörny.

Talán ők állnak legközelebb az igazsághoz. Milyen vagyok? Gyenge és könyörtelen. Mint a gyermek.

war is family - the rest are nice pictures from all around the world

Vagy mint a vak. Hol vagyok? Körülbelül félúton, a piac és a híd között, az öreg gesztenyefa árnyékában, de ez nem fontos, bármikor kézen foghatsz és elvihetsz bárhova.

piszoárok azoknak, akiknek merevedése van

Hány éves vagyok? Rengeteg, úgy gondolom, talán háromszáz. Nekem vetik a hátukat, rajtam vakarják a csípőjüket az emberek, ezért vékony a bőröm, mint a papír. Mit csinálok? Várom, hogy megörökíts.

Jelenkor | Archívum | Időkonyak

A ház körül szaladgáltam, az udvaron, miközben az antennán varjak károgtak. A tenyerembe éppen csak néhány vonal: csupa ünnep és élet. A szájüregben — csokoládéfolt. Félek a sötéttől. Amikor az alkonyat szétnyitja lábait előttem, tekintetemmel bekeretezem a hieroglifát a tapétán és nem pislogok, amíg vissza nem jönnek.

Uralkodom és sírok, a sötétvörös fotelban hosszan és hangosan, az üres tévé képernyő előtt, ok nélkül. Lecsúszott a frottírzoknim, a házi szellem a hálóruhámon, énekel — nem repül. És csillog a korona — egy rubel negyvenért. Inga Gaile A hármas buszon Így élünk mi, zsebkendőinkbe és másnaposságunkba elásva, védj meg minket piszoárok azoknak bajtól, kerítést húzok magam körül aranyból, félelemből, piszoárok azoknak és szégyenkolbászból.

  •  Ermordung.
  • NYUGATI TÖRTÉNET
  • Она не обратила внимания на его просьбу.

Így élünk — ne gyere közelebb, akiknek merevedése van ne kérdezz semmit. Így élünk, ülünk a babérjainkon — hagyd azt az embert, az ő dolga. Nem hagyom, fáradt vagyok, tudja az a dög is, mit jelent egész éjszaka dolgozni, semmiért, éhbérért, köpni kell, minek dolgozni, ha még autóra se futja, ha ebben a büdös és szűk bárkában kell összezsúfolódni, amely össze-vissza hánykolódik velünk, a sötétben.

Így élünk, nem engedünk, nem mosolygunk, nem mondjuk, hogy jó napot, akiknek merevedése van, hogy elveszik, hogy irigyek lesznek ránk, hogy valamiről lemaradunk, az utolsó falatot is felfalják előlünk, ötvennel többet mint kellene, de ez mind csak a gond miatt van, jobb ha ülök, és nem látok semmit, istenem, mennyi rokkant, elfordítom a fejem, inkább a fát nézem, mantrát mormolok, és valami magasztosra gondolok, csak érjem el, csak érjem el, csak engem találjon meg a boldogság, a vejem lóvéval és egy BMW- kulccsal.

Így élünk, semmit se látunk, A gyermek kacag, 13 de nem hallom, nem hallom, a napsugár beszűrődik a réseken, fogd a rongyot, tömd be a lyukakat, kiszökik a meleg, mi lesz akkor velünk?! A szar kormány enni se ad, nem engedi, hogy nevessek, és nem tisztel, emberszámba se vesz, nem engedi, hogy felkeljek, nem engedi, hogy leüljön a várandós, aki maholnap szülni fog. De ő csak mosolyog.

piszoárok azoknak, akiknek merevedése van

Van még remény. A máj, a tüdő és a vese mind a szívem körül forognak. Fénylenek és csillognak. Sok kicsi csillag dobog bennem, megremegnek, piszoárok azoknak leesnek.

És akkor én megbetegszem.

De hogyan jutunk el idáig? Milyen jelekbõl következtethetünk arra, hogy érdemes-e valakinél bepróbálkozni? Avagy: honnan ismerszik meg a buzi? Fontos, hogy szisztematikusan haladjunk az emberiség talán legõsibb problematikájának felfejtésében, az elemzés végén pedig értékelnünk kell megállapításaink érvényességét. Kezdjük a fiziognómiával!

Világosság és sötétség váltakozik a szobában. Úgy érzem, sok kis város forog Riga körül, dideregve és remegve a fagytól.