Az éjszakai merevítésről szól

A görögökhöz hasonlóan a Római Birodalomban is használtak külön hadi- és teherhajótípusokat. Az öt evezősor elrendezése a quinqueremában A rómaiak az első pun háború idején i.

Rövid idő alatt hatalmas flottát építettek. A legenda szerint egy partra sodródott karthágói ötevezősoros hadihajó mintájára építették meg hajós flottájukat.

Később a rómaiak a kisebb hajókat részesítették előnyben a harctéren, és a nagy többevezősoros hadihajókat felváltották az egy evezősoros liburnák. Jelentős szerepük volt a Földközi-tenger keleti részét veszélyeztető kalózok visszaszorításában, illetve az actiumi tengeri ütközetben i.

A repülőgépek fejlődése | Sulinet Hírmagazin

A két dunai hadiflotta a liburna folyami változatát is alkalmazta. A fürge mozgású hajók evezősei rendszerint rabszolgák és hadifoglyok voltak, akiket az evezőhöz láncoltak, hogy ne tudjanak elmenekülni. Róma városának élelmezési gondjait a provinciákból szállított gabonával enyhítették, ehhez nagy befogadóképességű teherhajókra volt szükség. Ezért az éjszakai merevítésről szól a hagyományos típusokkal és helyettük nagyobb, robusztusabb, a régi típusok előnyeit ötvöző hajót terveztek, a corbitát.

Ezeket az evező nélküli hajókat a főárbócon elhelyezett vitorlán kívül orrvitorlával is felszerelték. Az átlagos teherhajó 40 méter hosszú és 25 méter széles volt, de tudunk 55 méter hosszúról is. Néhány újítás is köthető a rómaiak nevéhez.

Ilyen a hajófenék védelmére, a fúrócsiga ellen férfi hímvessző merevedéssel vékony ólomborítás, a kormányosok részére a tat két oldalán épített oldalerkély és a navigátornak megfelelő kilátást biztosító tatfedélzet. Középkor[ szerkesztés ] Az újjáépített Santa Maria A középkort a hajózás terén lassú, de folyamatos fejlődés jellemezte.

Számos technológiai újítás született, a flották létszáma, a hajók mérete folyamatosan nőtt.

Navigációs menü

Annak ellenére azonban, hogy a kereskedelemben és az áruszállításban a hajózásnak Európa szerte nagy fontossága volt, a hajók többsége nem merészkedett ki a nyílt óceánra. A középkori hajótípusokat nehéz kategóriákba sorolni, építőik ui. A ránk maradt források is meglehetősen következetlenek. A kategóriákba sorolást a későbbi időszakok hajóépítői alakították ki, így az adatok gyakran ellentmondásosak.

A korszak első felére jellemző a kettősség — láthatóan elválik egymástól a Mediterráneum Bizáncon át a római időkre visszavezethető hajózási, hajóépítési kultúrája, amit elsősorban a Velencei Köztársaság képviselt valamint a nyugat- és észak-európai, főleg viking hatásokat mutató technológia.

A kereskedelem bővülésével ezek a az éjszakai merevítésről szól csökkennek, a A korszak legnagyobb, és azóta is élő újítása a fartükörre szerelt kormány Az északi területek tengereire jellemző nagy hullámokban a kormányevező nem volt hatékony. A fartükörre szerelt kormánylapátra nagyobb erőket lehetett átvinni, robusztusabb szerkezeteket lehetett építeni úgy, hogy a hajók kormányozhatósága javult.

Hajó – Wikipédia

A megoldás gyorsan terjedt, a korszak közepére már a Mediterráneum gályáit is ilyen kormánylapáttal építették. Mediterráneum[ szerkesztés ] A Földközi-tenger medencéjében a középkorban az ókor végén kialakult evezős hadihajók módosított változatai éltek tovább. A part viszonylagos közelsége és a nyílt óceánnál enyhébb viharok miatt megmaradt az evezős hadihajók fölénye a vitorlásokkal szemben.

A nehezen kezelhető keresztvitorlát azonban fölváltotta a latinvitorlamegjelentek a két- majd háromárbócos konstrukciók. A drómon az ókori gályák mintájára, kezdetben döfőorral épült, majd az a tengeri csaták megváltozásával fokozatosan eltűnt. A bizánci drómonokat katapulttal és görögtüzet okádó szifonnal szerelték fel.

Ezek az új szereplők is a térségben meglévő hagyományokat, vagyis az evezős gályákat vették át. A vitorlarudak hossza általában megközelítette a hajó hosszát, az evezők kb.

Mivel a gályák oldalát az evezősök foglalták el, a tűzfegyverek megjelenésekor azok a hajó végére és az előhajóra kerültek. A gályák keskeny teste, kis állékonysága miatt az oldalirányú tüzelés nem volt kivitelezhető, felboríthatta volna a hajót. Ennek megfelelően a gályák harcmodora különbözött a későbbi tengerjáró vitorlásokétól, nem oldalról tüzelt az ellenségre, hanem menetirányban volt a legnagyobb a tűzereje.

Alakjában hasonlított a gályákhoz, de azoknál jóval kb. Orra nem a gályáknál megszokott hosszú csőrben végződött, hanem a korabeli vitorlásokban megszokottak szerint rövid, kissé felfelé ívelő volt. A középhajón zárt fedélzettel rendelkezett, és a hajó elején és végén az éjszakai merevítésről szól hajóbástyák mellett itt is elhelyeztek ágyúkat.

Megfigyelhető minden jellemző rész, a klinkerpalánkozású test, az orron és a taton található bástyák, az egy darabból álló árbóc, a keresztvitorla és a fartükörre szerelt kormány Az északi területek vizeinek időjárása nem tette lehetségessé az alacsony építésű, evezőkkel hajtott hajók alkalmazását. Észak- és Nyugat-Európa hajója volt a A Hanza-szövetség előbb a koggekésőbb a hulk típusú hajókkal bonyolította le a kereskedelmet.

Ezeknek a hajóknak egy árbócuk és keresztvitorlázatuk volt. Jellegzetes szerkezeti elemük volt a hangsúlyos orr- és farbástya.

Night School - Official Trailer (HD)

A karavella aránylag kis 30 m-nél rövidebb testű, kis merülésű, alacsony szabadoldallal rendelkező, általában háromárbócos hajó volt, amelyet latinvitorlákkal szereltek fel. Fürgesége és kedvező cirkálótulajdonságai miatt a part közeli hajózás egyik alapvető típusává vált. A karavellából kialakult nagyobb hajót karakknak nevezték. A karakk általában háromárbócos, elő- és főárbócán keresztvitorlát, a mizzenárbócon latinvitorlát viselő hajó volt. A kor igazi mindeneseként szolgált, és öblös testében több száz tonna rakományt szállíthatott.

Ez két hajótípus volt az első két nyílttengeri hajózásra alkalmas hajótípus. Kolumbusz hajói közül a Santa Maria karakk, a másik kettő karavella volt.

A közel 30 méter hosszú hajóik elsősorban hadi célokat szolgáltak. A karcsú hajókat evező és vitorla is vihette előre. A hajók elejét állatfejek díszítették.

A repülőgépek fejlődése

A viking hajók jellemzője az erős gerinc, a magasra felmeredő orr, a széles, lapos hajótest, ami stabil haladást tett lehetővé viharos tengeren is könnyebb volt vele a partot megközelíteni vagy akár a homokos partra kivontatni a hajót.

Egy keresztvitorlával és egy evezősorral is rendelkezett. A viking hajó egyik jellemzője, hogy egyetlen kormányevezővel irányították, amit mindig a hajó jobb oldalán helyeztek el. A starboard szót manapság is a hajó jobb oldalának megnevezésére használják.

A kint alvás művészete I. - Mindent a bivakolásról

A vikingek ezekkel a látszólag törékeny hajókkal nem csak a környező szigeteket ÍrországIzlandGrönland fedezték fel, hanem eljutottak Észak-Amerikába is — több száz évvel Kolumbusz előtt. A nagy távolságok miatt a hajóknak képeseknek kellett lenniük az önvédelemre — ezért ebben a korban nem vált el egymástól a hadihajó és a kereskedelmi hajó.

Az ágyú ebben a korban alapvetően megváltoztatta a hajók kialakítását. A folyamatosan tökéletesedő tűzfegyver számára a hajók ideális platformnak bizonyultak, de ehhez konstrukciós változásokat kellett tenni.

A hajó elejéről és végéről eltűntek a bástyák, és az ágyúkat először a felső fedélzeten, majd az angol James Baker ötlete alapján az alsó fedélzeteken, az éjszakai merevítésről szól sorban helyezték el.

Ebben az esetben a hajók az éjszakai merevítésről szól vágott, csapóajtóval zárható ágyúnyílásokon keresztül lehetett tüzelni. Több alapvető technológiai újítás is ebben az időszakban jelent meg. Az egy darabból álló árbócot felváltotta az először két, majd három részre osztott árbóc az árbóctörzs mellett újonnan megjelenő részek neve derékárbóc és sudárárbóc. A vitorlázat is összetettebbé vált, az árbócokon a fővitorlák mellett sudár- majd derékvitorlákat is alkalmaztak.

A hajóépítésben szinte teljesen egyeduralkodóvá vált a karvelpalánkozás. A hajóépítés, mint szakma és tudomány egyre egzaktabbá vált, megjelentek a tervezett hajó főbb tulajdonságait bemutató modellek, rajzok, elkészültek az első hajóépítéssel foglalkozó szakmunkák. A korszak első jelentős típusai a karakk továbbfejlesztésével kialakult galleon és pinasse típusok voltak.

Ezek a hajók általában háromárbócos, a két első árbócon keresztvitorlákkal, a mizzenárbócon hosszvitorlával felszerelt típusok voltak és egy árbócra már több vitorlát is fölszereltek.

A galleon egyértelműen angol konstrukció volt.

Tartalomjegyzék

A hollandok fleute típusú hajókat építettek. A galleon típus legjelentősebb darabja az angol Phineas Pett által épített és ben elkészült Sovereign of the Seas, az angol technológiai fölény egyértelmű kifejezése volt. Árbócaira már derékvitorlát alsó- és felsősudár vitorlát húzhatott, mizzenárbócán is keresztvitorlákat hordott így a teljes vitorlázatú hajó előfutárának tekinthető.

A teljes vitorlázatú hajó három, frakcionált árbóccal rendelkezett, valamennyi árbócán keresztvitorlákat hordott. Árbóconként egy fővitorlával valamint egy vagy két derékvitorlával és sudárvitorlával rendelkezett.

A cirkálóteljesítmény a szél felé történő vitorlázás képessége javítása érdekében orrárbócán több háromszögletű orrvitorlát, árbócai között több, szintén háromszögletű tarcsvitorlát és a mizzenárbócon a keresztvitorlák mellett általában egy gaffos hosszvitorlát viselt.

A vitorlákon megjelentek a vitorlafelület csökkentését szolgáló reffsorok. Bőszeles irányokban a vitorlarudakat meghosszabbították, és ezekre a hosszabbításokra további. Ez a kifinomult és bonyolult vitorlázat tág határok között volt állítható, így komoly sebességet és nagyon jó manőverezőképességet biztosított a hajóknak. A kor hadihajóin megjelenő ágyúfedélzetek a taktikai eljárásokat is megváltoztatták.

Ezek a hajók tűzerejük legnagyobb részét oldalirányban tudták használni, így egymás mögött, sorban vonultak fel a csatákban. Innen eredeztethető a korszak reguláris hadihajóinak sorhajó elnevezése. A sorhajókat az ágyúk száma szerint csoportosították, az első osztályú sorhajó legalább 90 ágyút hordozott. A sorhajónak és a teljes vitorlázatú hajónak leghíresebb, máig megtekinthető példája a HMS Victory. Az és között épült hajó 69,2 m-es hosszával, 15,8 m-es szélességével az akkori hajóépítési technológia maximumát jelentette.

Három ütegfedélzetén és felső fedélzeten összesen ágyúja volt, védelmét kettős, helyenként fél méter vastag tölgyfapalánkozás biztosította. Árbócain összesen m² vitorlát hordott, sebessége elérte a 11 csomót.